A munka kész, a megváltásnak
csodája elvégeztetett...
A megváltó az átok fáján
nagy kínok közt kiszenvedett.
A nap letűnik fájdalmában,
a föld remeg és zeng az ég.
A bátor harcos félelmében
reszket, s a szeme fényben ég.

 

 

A gúnyolódók ajka néma,
szemük merően rámered,
előbb még büszkén gúnyolódtak,
most rémtől gyötört emberek.,
A marcona, s érzéketlen
katona szíve feldobog:
Az Isten Fia volt ez ember!
- ennél többet nem mondhatok.

 

Az Isten Fia volt ez ember!
- száll messze, időn s téren át -
Az Isten Fia volt ez ember,
ki viselt töviskoronát.
Az Isten Fia volt ez ember!
- kiáltja tenger és szelek, -
ki parancsolt a tengereknek
s az orkán néki engedett.

 

 

 

Tapsifüles a nevem.

A káposztát kedvelem.

Fülem hosszú, farkam rövid,

talpam földet alig ér, alig ér.

Úgy száguldok, mint a szél,

mint a szé

 

 

 

Feltűnt már a szép nap ragyogó fényével, 
Beállott a tavasz áldott érzésével. 
Újít a természet minden növényeket, 
Gerjeszti mibennünk a szép reményeket!
 Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

 

 

                                              

 

 

 

p>